A vezérigazgató kedvencei

Én nemrég kezdtem el dolgozni egy új helyen. Ilyenkor persze mindenki rettenetesen izgul, próbálja megteremteni magának a kis bebetonozott helyét, és próbálja kihozni magából a legjobbat, hogy hosszú távon is lehetőségeket kapjon a fejlődésre és a karrierút állomásaira. Akárki akármit mond, ez az első két hónapban eldől. Mindenkit betesznek egy skatulyába, és nem mindegy, nagyon nem mindegy, hogy melyikbe kerülünk bele. Én igyekszem mindig jól teljesíteni, de nem hirtelen túl sokat dolgozni, mert akkor rengeteget fognak rám tenni később. Igyekszem ha lehet valamilyen nagy dologgal kirukkolni, de valljuk meg őszintén, ez szerencse kérdése is, hiszen a lehetőség szükségeltetik ahhoz, hogy meg tudjuk lovagolni aztán a hullámokat. És ezentúl igyekszem élni egy minimális társadalmi életet, de az első két hónapban inkább visszavonuló típust mutatni. Nekem ez eddig mindig bejött.

Ennél a cégnél pedig még sikerült egy nagy dologgal elő is rukkolnom. A vezetőség ugyanis nagyon nem volt megelégedve azzal a partnerrel, akihez a céges ihpone-ok kerülnek ha szervízigényük van. Már felmerült annak a kérdése is, hogy nem szivárogtat-e ki információkat illetékteleneknek az akkori brigád. Én pedig az előző munkahelyemről jól ismerem az iszereles csapatát, akik nem csak hogy hihetetlen szakmai tapasztalattal és tudással rendelkeznek, és profik még az adatmentés területén is, de nagyon megbízhatók. És hát én tettem emailben egy javaslatot a vezérigazgató úrnak, hogy az akkori céget cseréljék le az iszereles csapatára, akik profik és tejes mértékben feddhetetlenek. Ez meg is történt és két hónap múlva kaptam egy válasz emailt, hogy a csere megtörtént és tökéletes volt, a nevem pedig megjegyzésre került. Remélem a jövőben ez számomra sok lehetőséggel kecsegtet majd.