A pedagógus szakmának szüksége van az újításokra, köztük a digitális kulcskompetencia fejlesztésére a tanulóknál. Igen ám, de hogyan sikerülhet ez, ha a diákok sokszor jobban tisztában vannak az internetes alkalmazásokkal, mint saját tanáraik? Egyik unokahúgom már négyévesen magának kereste meg és nyomtatta ki színezőit a netről, most hatévesen az MSN-t használja, méghozzá a betűk iskolai megtanulása előtt (!). Édesanyám volt munkahelyén, az óvodában külön számítógépeket vásároltak, amin a gyerekek fejlesztő programokkal játszhatnak. Tehát a világ szalad, de tudunk-e együtt futni vele? Két képzést is végzek, amely erre a témakörre fókuszál: online folyik a konnektivizmus (már a 3. hétnél tartunk), "offline" pedig az ELTE PPK mesterszakos tanároknak meghirdetett "Modern eszközök a pedagógiában" (meap) órájára járok. Előbbi inkább a már gyakorló tanárokat vonzza, akik hajlandóak az önképzésre, utóbbi pedig egy "kötelezően választható" kurzus, többnyire leendő tanárokkal. Így hát az első óra tapasztalatai szerint a meap egyfajta felzárkóztatás az alkalmazások használata terén. Mindenki regisztrált a technikai követelményekként felsorolt oldalakra (Mazsi összefoglalója ezekről), de ez csak az első lépés. Sorra létrejöttek a blogok, a twitter accountok és még folytathatnám, ezek tartalommal megtöltése viszont a mi feladatunk. A megismerés és használat véleményem szerint még mindig a munkafolyamat eleje, mivel a lényeg az lenne, hogy a hallgatók belássák (interiorizálják): hogyan tudják az eszközöket felhasználni tanításuk során. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy egy matematika (példa a fogalomtérképészetre) vagy egy biológia tanár nem tudja alkalmazni az internet adta lehetőségeket. És ha már tudjuk, hogyan fogjuk beépíteni óránkba a web2-s elemeket, akkor már "csak":

• a diákjainknak kell megtanítani az adott új eszköz használatát (ha még nem ismerik) -, és itt fontos megjegyezni, hogy mindenkinek egyenlő esélyekkel kell rendelkezni (pl. ne adjunk internetes házi feladatot, ha nincs otthon számítógép vagy internet)
• el kell velük fogadtatni az új módszert - mikor mi tanítani kezdünk, valószínűleg nem minden kollegánk alkalmaz még ilyen eszközöket tanítási órákon
• és rávenni őket a közös tartalom-generálásra.

Éppen úgy, ahogyan azt most mi tanuljuk. Lássuk, hogyan lesz belőlünk modern pedagógus!  

A pedagógus szakmának szüksége van az újításokra, köztük a digitális kulcskompetencia fejlesztésére a tanulóknál. Igen ám, de hogyan sikerülhet ez, ha a diákok sokszor jobban tisztában vannak az internetes alkalmazásokkal, mint saját tanáraik? Egyik unokahúgom már négyévesen magának kereste meg és nyomtatta ki színezőit a netről, most hatévesen az MSN-t használja, méghozzá a betűk iskolai megtanulása előtt (!). Édesanyám volt munkahelyén, az óvodában külön számítógépeket vásároltak, amin a gyerekek fejlesztő programokkal játszhatnak. Tehát a világ szalad, de tudunk-e együtt futni vele? Két képzést is végzek, amely erre a témakörre fókuszál: online folyik a konnektivizmus (már a 3. hétnél tartunk), "offline" pedig az ELTE PPK mesterszakos tanároknak meghirdetett "Modern eszközök a pedagógiában" (meap) órájára járok. Előbbi inkább a már gyakorló tanárokat vonzza, akik hajlandóak az önképzésre, utóbbi pedig egy "kötelezően választható" kurzus, többnyire leendő tanárokkal. Így hát az első óra tapasztalatai szerint a meap egyfajta felzárkóztatás az alkalmazások használata terén. Mindenki regisztrált a technikai követelményekként felsorolt oldalakra (Mazsi összefoglalója ezekről), de ez csak az első lépés. Sorra létrejöttek a blogok, a twitter accountok és még folytathatnám, ezek tartalommal megtöltése viszont a mi feladatunk. A megismerés és használat véleményem szerint még mindig a munkafolyamat eleje, mivel a lényeg az lenne, hogy a hallgatók belássák (interiorizálják): hogyan tudják az eszközöket felhasználni tanításuk során. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy egy matematika (példa a fogalomtérképészetre) vagy egy biológia tanár nem tudja alkalmazni az internet adta lehetőségeket. És ha már tudjuk, hogyan fogjuk beépíteni óránkba a web2-s elemeket, akkor már "csak":

• a diákjainknak kell megtanítani az adott új eszköz használatát (ha még nem ismerik) -, és itt fontos megjegyezni, hogy mindenkinek egyenlő esélyekkel kell rendelkezni (pl. ne adjunk internetes házi feladatot, ha nincs otthon számítógép vagy internet)
• el kell velük fogadtatni az új módszert - mikor mi tanítani kezdünk, valószínűleg nem minden kollegánk alkalmaz még ilyen eszközöket tanítási órákon
• és rávenni őket a közös tartalom-generálásra.

Éppen úgy, ahogyan azt most mi tanuljuk. Lássuk, hogyan lesz belőlünk modern pedagógus!  

A pedagógus szakmának szüksége van az újításokra, köztük a digitális kulcskompetencia fejlesztésére a tanulóknál. Igen ám, de hogyan sikerülhet ez, ha a diákok sokszor jobban tisztában vannak az internetes alkalmazásokkal, mint saját tanáraik? Egyik unokahúgom már négyévesen magának kereste meg és nyomtatta ki színezőit a netről, most hatévesen az MSN-t használja, méghozzá a betűk iskolai megtanulása előtt (!). Édesanyám volt munkahelyén, az óvodában külön számítógépeket vásároltak, amin a gyerekek fejlesztő programokkal játszhatnak. Tehát a világ szalad, de tudunk-e együtt futni vele? Két képzést is végzek, amely erre a témakörre fókuszál: online folyik a konnektivizmus (már a 3. hétnél tartunk), "offline" pedig az ELTE PPK mesterszakos tanároknak meghirdetett "Modern eszközök a pedagógiában" (meap) órájára járok. Előbbi inkább a már gyakorló tanárokat vonzza, akik hajlandóak az önképzésre, utóbbi pedig egy "kötelezően választható" kurzus, többnyire leendő tanárokkal. Így hát az első óra tapasztalatai szerint a meap egyfajta felzárkóztatás az alkalmazások használata terén. Mindenki regisztrált a technikai követelményekként felsorolt oldalakra (Mazsi összefoglalója ezekről), de ez csak az első lépés. Sorra létrejöttek a blogok, a twitter accountok és még folytathatnám, ezek tartalommal megtöltése viszont a mi feladatunk. A megismerés és használat véleményem szerint még mindig a munkafolyamat eleje, mivel a lényeg az lenne, hogy a hallgatók belássák (interiorizálják): hogyan tudják az eszközöket felhasználni tanításuk során. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy egy matematika (példa a fogalomtérképészetre) vagy egy biológia tanár nem tudja alkalmazni az internet adta lehetőségeket. És ha már tudjuk, hogyan fogjuk beépíteni óránkba a web2-s elemeket, akkor már "csak":

• a diákjainknak kell megtanítani az adott új eszköz használatát (ha még nem ismerik) -, és itt fontos megjegyezni, hogy mindenkinek egyenlő esélyekkel kell rendelkezni (pl. ne adjunk internetes házi feladatot, ha nincs otthon számítógép vagy internet)
• el kell velük fogadtatni az új módszert - mikor mi tanítani kezdünk, valószínűleg nem minden kollegánk alkalmaz még ilyen eszközöket tanítási órákon
• és rávenni őket a közös tartalom-generálásra.

Éppen úgy, ahogyan azt most mi tanuljuk. Lássuk, hogyan lesz belőlünk modern pedagógus!  

A pedagógus szakmának szüksége van az újításokra, köztük a digitális kulcskompetencia fejlesztésére a tanulóknál. Igen ám, de hogyan sikerülhet ez, ha a diákok sokszor jobban tisztában vannak az internetes alkalmazásokkal, mint saját tanáraik? Egyik unokahúgom már négyévesen magának kereste meg és nyomtatta ki színezőit a netről, most hatévesen az MSN-t használja, méghozzá a betűk iskolai megtanulása előtt (!). Édesanyám volt munkahelyén, az óvodában külön számítógépeket vásároltak, amin a gyerekek fejlesztő programokkal játszhatnak. Tehát a világ szalad, de tudunk-e együtt futni vele? Két képzést is végzek, amely erre a témakörre fókuszál: online folyik a konnektivizmus (már a 3. hétnél tartunk), "offline" pedig az ELTE PPK mesterszakos tanároknak meghirdetett "Modern eszközök a pedagógiában" (meap) órájára járok. Előbbi inkább a már gyakorló tanárokat vonzza, akik hajlandóak az önképzésre, utóbbi pedig egy "kötelezően választható" kurzus, többnyire leendő tanárokkal. Így hát az első óra tapasztalatai szerint a meap egyfajta felzárkóztatás az alkalmazások használata terén. Mindenki regisztrált a technikai követelményekként felsorolt oldalakra (Mazsi összefoglalója ezekről), de ez csak az első lépés. Sorra létrejöttek a blogok, a twitter accountok és még folytathatnám, ezek tartalommal megtöltése viszont a mi feladatunk. A megismerés és használat véleményem szerint még mindig a munkafolyamat eleje, mivel a lényeg az lenne, hogy a hallgatók belássák (interiorizálják): hogyan tudják az eszközöket felhasználni tanításuk során. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy egy matematika (példa a fogalomtérképészetre) vagy egy biológia tanár nem tudja alkalmazni az internet adta lehetőségeket. És ha már tudjuk, hogyan fogjuk beépíteni óránkba a web2-s elemeket, akkor már "csak":

• a diákjainknak kell megtanítani az adott új eszköz használatát (ha még nem ismerik) -, és itt fontos megjegyezni, hogy mindenkinek egyenlő esélyekkel kell rendelkezni (pl. ne adjunk internetes házi feladatot, ha nincs otthon számítógép vagy internet)
• el kell velük fogadtatni az új módszert - mikor mi tanítani kezdünk, valószínűleg nem minden kollegánk alkalmaz még ilyen eszközöket tanítási órákon
• és rávenni őket a közös tartalom-generálásra.

Éppen úgy, ahogyan azt most mi tanuljuk. Lássuk, hogyan lesz belőlünk modern pedagógus!  

A pedagógus szakmának szüksége van az újításokra, köztük a digitális kulcskompetencia fejlesztésére a tanulóknál. Igen ám, de hogyan sikerülhet ez, ha a diákok sokszor jobban tisztában vannak az internetes alkalmazásokkal, mint saját tanáraik? Egyik unokahúgom már négyévesen magának kereste meg és nyomtatta ki színezőit a netről, most hatévesen az MSN-t használja, méghozzá a betűk iskolai megtanulása előtt (!). Édesanyám volt munkahelyén, az óvodában külön számítógépeket vásároltak, amin a gyerekek fejlesztő programokkal játszhatnak. Tehát a világ szalad, de tudunk-e együtt futni vele? Két képzést is végzek, amely erre a témakörre fókuszál: online folyik a konnektivizmus (már a 3. hétnél tartunk), "offline" pedig az ELTE PPK mesterszakos tanároknak meghirdetett "Modern eszközök a pedagógiában" (meap) órájára járok. Előbbi inkább a már gyakorló tanárokat vonzza, akik hajlandóak az önképzésre, utóbbi pedig egy "kötelezően választható" kurzus, többnyire leendő tanárokkal. Így hát az első óra tapasztalatai szerint a meap egyfajta felzárkóztatás az alkalmazások használata terén. Mindenki regisztrált a technikai követelményekként felsorolt oldalakra (Mazsi összefoglalója ezekről), de ez csak az első lépés. Sorra létrejöttek a blogok, a twitter accountok és még folytathatnám, ezek tartalommal megtöltése viszont a mi feladatunk. A megismerés és használat véleményem szerint még mindig a munkafolyamat eleje, mivel a lényeg az lenne, hogy a hallgatók belássák (interiorizálják): hogyan tudják az eszközöket felhasználni tanításuk során. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy egy matematika (példa a fogalomtérképészetre) vagy egy biológia tanár nem tudja alkalmazni az internet adta lehetőségeket. És ha már tudjuk, hogyan fogjuk beépíteni óránkba a web2-s elemeket, akkor már "csak":

• a diákjainknak kell megtanítani az adott új eszköz használatát (ha még nem ismerik) -, és itt fontos megjegyezni, hogy mindenkinek egyenlő esélyekkel kell rendelkezni (pl. ne adjunk internetes házi feladatot, ha nincs otthon számítógép vagy internet)
• el kell velük fogadtatni az új módszert - mikor mi tanítani kezdünk, valószínűleg nem minden kollegánk alkalmaz még ilyen eszközöket tanítási órákon
• és rávenni őket a közös tartalom-generálásra.

Éppen úgy, ahogyan azt most mi tanuljuk. Lássuk, hogyan lesz belőlünk modern pedagógus!  

A pedagógus szakmának szüksége van az újításokra, köztük a digitális kulcskompetencia fejlesztésére a tanulóknál. Igen ám, de hogyan sikerülhet ez, ha a diákok sokszor jobban tisztában vannak az internetes alkalmazásokkal, mint saját tanáraik? Egyik unokahúgom már négyévesen magának kereste meg és nyomtatta ki színezőit a netről, most hatévesen az MSN-t használja, méghozzá a betűk iskolai megtanulása előtt (!). Édesanyám volt munkahelyén, az óvodában külön számítógépeket vásároltak, amin a gyerekek fejlesztő programokkal játszhatnak. Tehát a világ szalad, de tudunk-e együtt futni vele? Két képzést is végzek, amely erre a témakörre fókuszál: online folyik a konnektivizmus (már a 3. hétnél tartunk), "offline" pedig az ELTE PPK mesterszakos tanároknak meghirdetett "Modern eszközök a pedagógiában" (meap) órájára járok. Előbbi inkább a már gyakorló tanárokat vonzza, akik hajlandóak az önképzésre, utóbbi pedig egy "kötelezően választható" kurzus, többnyire leendő tanárokkal. Így hát az első óra tapasztalatai szerint a meap egyfajta felzárkóztatás az alkalmazások használata terén. Mindenki regisztrált a technikai követelményekként felsorolt oldalakra (Mazsi összefoglalója ezekről), de ez csak az első lépés. Sorra létrejöttek a blogok, a twitter accountok és még folytathatnám, ezek tartalommal megtöltése viszont a mi feladatunk. A megismerés és használat véleményem szerint még mindig a munkafolyamat eleje, mivel a lényeg az lenne, hogy a hallgatók belássák (interiorizálják): hogyan tudják az eszközöket felhasználni tanításuk során. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy egy matematika (példa a fogalomtérképészetre) vagy egy biológia tanár nem tudja alkalmazni az internet adta lehetőségeket. És ha már tudjuk, hogyan fogjuk beépíteni óránkba a web2-s elemeket, akkor már "csak":

• a diákjainknak kell megtanítani az adott új eszköz használatát (ha még nem ismerik) -, és itt fontos megjegyezni, hogy mindenkinek egyenlő esélyekkel kell rendelkezni (pl. ne adjunk internetes házi feladatot, ha nincs otthon számítógép vagy internet)
• el kell velük fogadtatni az új módszert - mikor mi tanítani kezdünk, valószínűleg nem minden kollegánk alkalmaz még ilyen eszközöket tanítási órákon
• és rávenni őket a közös tartalom-generálásra.

Éppen úgy, ahogyan azt most mi tanuljuk. Lássuk, hogyan lesz belőlünk modern pedagógus!  

A pedagógus szakmának szüksége van az újításokra, köztük a digitális kulcskompetencia fejlesztésére a tanulóknál. Igen ám, de hogyan sikerülhet ez, ha a diákok sokszor jobban tisztában vannak az internetes alkalmazásokkal, mint saját tanáraik? Egyik unokahúgom már négyévesen magának kereste meg és nyomtatta ki színezőit a netről, most hatévesen az MSN-t használja, méghozzá a betűk iskolai megtanulása előtt (!). Édesanyám volt munkahelyén, az óvodában külön számítógépeket vásároltak, amin a gyerekek fejlesztő programokkal játszhatnak. Tehát a világ szalad, de tudunk-e együtt futni vele? Két képzést is végzek, amely erre a témakörre fókuszál: online folyik a konnektivizmus (már a 3. hétnél tartunk), "offline" pedig az ELTE PPK mesterszakos tanároknak meghirdetett "Modern eszközök a pedagógiában" (meap) órájára járok. Előbbi inkább a már gyakorló tanárokat vonzza, akik hajlandóak az önképzésre, utóbbi pedig egy "kötelezően választható" kurzus, többnyire leendő tanárokkal. Így hát az első óra tapasztalatai szerint a meap egyfajta felzárkóztatás az alkalmazások használata terén. Mindenki regisztrált a technikai követelményekként felsorolt oldalakra (Mazsi összefoglalója ezekről), de ez csak az első lépés. Sorra létrejöttek a blogok, a twitter accountok és még folytathatnám, ezek tartalommal megtöltése viszont a mi feladatunk. A megismerés és használat véleményem szerint még mindig a munkafolyamat eleje, mivel a lényeg az lenne, hogy a hallgatók belássák (interiorizálják): hogyan tudják az eszközöket felhasználni tanításuk során. Tévedés ugyanis azt hinni, hogy egy matematika (példa a fogalomtérképészetre) vagy egy biológia tanár nem tudja alkalmazni az internet adta lehetőségeket. És ha már tudjuk, hogyan fogjuk beépíteni óránkba a web2-s elemeket, akkor már "csak":

• a diákjainknak kell megtanítani az adott új eszköz használatát (ha még nem ismerik) -, és itt fontos megjegyezni, hogy mindenkinek egyenlő esélyekkel kell rendelkezni (pl. ne adjunk internetes házi feladatot, ha nincs otthon számítógép vagy internet)
• el kell velük fogadtatni az új módszert - mikor mi tanítani kezdünk, valószínűleg nem minden kollegánk alkalmaz még ilyen eszközöket tanítási órákon
• és rávenni őket a közös tartalom-generálásra.

Éppen úgy, ahogyan azt most mi tanuljuk. Lássuk, hogyan lesz belőlünk modern pedagógus!