Mi kell a tanfolyamzáráshoz?

A 6 hetes tanfolyamunk lassan véget ér. Volt, hogy az elején valaki felvetette, hogy milyen bizonyítványt kapnak majd azok, akik elvégzik. Erről, meg az 5. hét témájáról jutott eszembe:
C. Rogers a Center for Studies of the Person La Jolla program negyedik évadjától dolgozott a facilitátorok képzésében a személytől személyig szóló kapcsolatra való összpontosításért – kurzusonként 150 órában.
A program filozófiai elvei:
1.„maximális növekedés csoport és facilitátor részéről egyaránt akkor következik be, amikor a facilitátor inkább személyként és nem valamiféle szakértőként vesz részt csoportjában.”
2.„Annyira, amennyire emberileg lehetséges, a vezetés teljesen elkerüli bármilyen formális pecsét vagy bizonyítvány kiadását azoknak, akik részt vettek a programban. Nincsenek diplomák, nincsenek igazolások, nincs semmiféle írott garanciája annak, hogy a résztvevő most már „szakértővé” vált. A vezetőségnek hite és reménye, hogy a programról távozó személy valamivel magasabb szinten fog foglalkozni bármelyik otthoni csoportjával, mint jövetele előtt.Ez a teljes cél. Ezek az otthoni csoportok lehetnek osztályok, a vezetés szervezetei, családi konstellációk vagy encounter csoportnak nevezett csoportok. Nincs szándékunkban azonban, hogy a résztvevőket encounter csoport papokká avassuk. Ennek a következetesen véghezvitt elvnek egyik oka az, hogy egyszerűen nincs garancia arra, hogy minden résztvevő megfelelő csoport-facilitátorrá fog válni. Ha nincs diplomája, amelyet a falra akaszthat, szakértelmének nincs írott hitelesítése, az egyének aszerint fogják megítélni, ami, és aszerint döntenek, hogy vajon segítő-e a csoport számára. Ha nem, kevés igény lesz szolgálataira, nem nyűgözheti le az embereket a diplomájával.”
Hivatkozás: lehet, hogy másutt is megvan, nekem ez áll rendelkezésemre: Carl C. Rogers: Encounter csoportok. Tanár leszek! Tanár vagyok! 5.kötete, Szeged, 1986. 200. o.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges

4 reponses to "Mi kell a tanfolyamzáráshoz?"
1. "hány cédula egy élet"
Erről a témáról jutott eszembe ez a Presszer szám:
http://www.youtube.com/watch?v=eVspMV0LWI4
én sem vagyok híve a cédulagyűjtögetésnek, ebben az esetben semmiképp, legfeljebb ha emlékbe kapom, akkor megőrzöm (ezért is tetszett a nyomdás kismacis pecsét öltete, amivel egész más jelentést nyer az úgynevezett "bizonyítvány", amit én inkább emléklapnak gondolok)
de egy konnektivista kurzushoz nem is igazán passzol egy papír alapú dokumentum...
2. lezárás
Szerintem a lezáráshoz a szervezők végszava kell, ami értékeli a hat hetes munkát.
Nem hiszem, hogy az osztályterem oldala ne maradna meg, vagy ne folytatódna valamilyen formában az értékes tudás felhalmozása. Kulcsi és pp munkássága nekem garancia arra, hogy ez a folyamat ne rekedjen meg.
Magam részéről teszek a papírok adta biztonságra - szívesebben vennék egy mentor szerepet bármilyen kis témában a következő projektben. Ez nagy terhet venne le a 2 kulcsfigura (bocsánat - nem lehetett kihagyni) válláról. Így akár 1000 ember munkája is figyelemmel kísérhető.
http://csakazik.blog.hu/
3. Konnektiv tanár leszek! Konnektiv tanár vagyok!
Elgondolkodtam azon amit írtál Edit. Ha jól értem, ezt majd a tanulócsoportunkban résztvevők és majd az ezután tőlem tanulók döntik el. Az inspirátoroknak is módjuk van erről dönteni. Jól van ez így.
Én sem kaptam diplomát Rogerstől. Ez arra volt jó nekem, hogy időnként elgondolkodjak azon, hogy úgy teszek-e, élek-e ahogy tőle tanultam. Előfordult már az, hogy erre nem-mel válaszoltam. Újra olvasva Rogers "Ilyen vagyok" elkopott, stenciles, első fordítását, benne volt az útmutatás. Ha megnyitom másoknak magam: megváltozhatok. Ez sokaknak félelmetes lehet, de megéri!
Maitri Tivadar
4. Nyitottság
A nyitottságnak megvan a veszélye is, mert mások könnyen vissza tudnak élni vele. Viszont kétségtelen, hogy egy nyitott ember könnyebben tud változni. Azt gondolom, hogy ebben is egyfajta egyensúlyt kell megtalálni. Legyek nyitott, de legyek annyira zárt is, hogy a külvilág ne tudjon annyira magával ragadni, hogy elveszítsem az értékrendemet vagy nagyon eltérjek a hosszú távú céljaimtól.
Edit által idézetben sok igazság van. Ha valaki tényleg változni akar, fejlődni módszertanilag, akkor úgy vesz részt a képzésben, hogy minél többet felszívjon a rendelkezésre álló ismeretekből. Aztán persze ezt alkalmazni is kell.
Korábban úgy gondoltam, hogy jó lenne egy papír arról, hogy itt részt vettem és valamilyen eredménnyel elvégeztem a tanfolyamot. Végiggondolva azt, hogy mások számára mit jelentene ez a papír, arra jutottam, hogy csak kerek szemekkel néznének és nem értenék, hogy mi ez.
Lehet, hogy többet jelentene, ha megmaradna ez a környezet (osztalyterem.hu) arra, hogy a tanfolyam zárásakor meglévő eredményeinkre rá lehessen keresni. Így, ha érdeklődik valaki, akkor utána tud nézni, hogy mit értünk el. Ráadásul lenne hova visszajárni a tanfolyam után is megbeszélni különböző kérdéseket.
RPi