elveszettségre való reagálás
kazsu, k, 02/09/2010 - 23:14
Lehet, hogy nem jó helyen kopogtatok?
Most, a második hét elején azt látom, hogy ez egy nagyon nagy falat. Tudjátok ez olyan, mint amikor egy kezdő jógázónak egyszerre kellene bemutatni egy Nap üdvözletét, figyelnie a teljes jóga légzésre, összpontosítani a teste különböző pontjaira, plusz meditálni, és kvázi lazítva lenni egy pózban.
Amit én gondolok, az az, hogy le lehetne bontani a kurzust két, három szintre, a mentorok, vagy guruk segítségével, és az információ, a feladat, az eszközismeret, a célmeghatározás dömpingjéből picit lassabb iramot hagyni annak, aki még nem elég edzett.
Persze, akik szárnyalnak, szárnyaljanak csak tovább; ezt jó látni és tapasztalni.
Egyébként nekem sikerült megnéznem a heti indítót a Kulcsitól és PPtől és nagyon követhető volt. Mindazonáltal, nem lehet elvárni hogy valaki 2. típusú feltételes mondatokat állítson elő angolul úgy, hogy még nem tanulta a Simple Past-ot.
- A hozzászóláshoz belépés szükséges
Címkék:
3 reponses to "elveszettségre való reagálás"
1. A svédasztal mellé
A volt munkahelyem éttermében nagyon sokféle ételt lehetett választani az étlapról, és mindennap más volt a kínálat. De volt azért menü is (konyhafőnök ajánlata) és az újfajta, fantázianevű ételekhez egy rövid leírás, hogy miből és hogyan készül. Ez szerintem hasznos lenne a svédasztal mellé.
A htk01-en a klasszikus aszinkron e-learninggel szemben nem a saját tempónkban tanulunk, hanem heti feladatok vannak, az idő korlátozott. Így jól jönne minden ajánlott olvasmányról, eszközről, csatornáról egy rövid összegzés, amiből bárki el tudja dönteni, hogy mit veszít vele, ha kihagyja. Ilyen persze fellelhető a weben, de az is idő, amíg egy jó és rövid leírást mindenről megtalálunk. Nekem nagyon hasznos volt például pp előadása a Google Readerről és deli.cio.us-ról, amelyeket eddig nem ismertem. Vagy rátaláltam a weben Barabási Albert-László és Csermely Péter előadására, ami bár nem pótolja a könyveiket, de mégis ad belőle egy képet annak, akinek nincs ideje a könyvet elolvasni. Ilyen rövid összefoglalásokat csinálhatnánk vagy belinkelhetnénk mi is egy-egy területről, megosztva, hogy ki miről ír. A blogbejegyzések ezt nem helyettesítik, mert azok inkább reflexiók, mint összefoglalók.
2. Wave, menza
A wave-ről már sok cikk született (egyikük az sg.hu-ról) - s bár alig használom - szerintem a további előnyökkel jár:
Hátrányának tartom, hogy
Hol tudnám elképzelni a használatát, feltéve, hogy elég gyors és hibátlan lesz egyszer?
Miért?
menza: azért az átlag nekem nem azt jelenti, hogy a felének sok, a másik fele éhen marad, ennél azért laposabb ez a haranggörbe (felteszem, az étvágy kb normális eloszlást követ, de biztos van itt statisztikus, aki majd kijavít, ha valamelyikünk tévedett). A menzák fő problémája szerintem az étel minősége és a tálalás módja, nem a tápanyag mennyisége. Pont, mint az oktatásnál (másokról beszélek). Derékig járhatunk a vacak tanfolyamokban: gyenge oktatóktól és drágán szinte bárhol lehet tanulni. Az a célom, hogy értékarányosan, megfelelő sebességgel, élvezettel sajátíthassam el azt a tudást, amire (azt hiszem, hogy) szükségem van. De szívesen eszem a menzán is, jó szociális megfigyelőterep: a vadállatok étkezésének megfigyelése is sok mindent elárul az adott populációról. Az egyik Új-zélandi egyetem menzáján az asztalnál húsz perc alatt többet tudtam meg a viszonyokról, mint két egyórás beszélgetésből és egy óra campusi sétából.
Zubi
3. Egyszerre sok dologra
Egyszerre sok dologra figyelni nem lehet(nekem biztos nem megy) ezért én mindig szűrök. A sok dolog közül kiválasztok egyet és azzal foglalkozom.
Senki nem képes követni a dolgokat itt, mivel nem is az a cél, hogy mindennel maximálisan, teljes mértékben és teljes mélységben tisztába legyünk és elsajátítsuk azt.
Én pl. valahogy használtam az rss olvasómat, de már most felfedeztem benne számos újdonságot. :D A wave-re ha kétszer ránéztem, mert nekem átláthatatlan, ezért nem is nagyon foglalkozom most vele. Vagy ha foglalkozom vele akkor sem aggódom ha nem megy, mert nem mehet minden elsőre. A fogalom térképészetet bár ismerem, nem nagyon használtam ezért most figyelek és csipegetem fel a tudásmorzsákat.
Gondolj bele van egy iskolai menza, ahol a gyermekek életkorának megfelelő mennyiségű ételt adnak. Mivel az átlagra lövik be ezért a fele embernek mindig sok lesz a kaja, a másik felének meg kevés. Így nősz fel és azt gondolod, hogy mindig annyit kell enned amennyit eléd raknak, függetlenül attól, hogy már az első kanálnál rosszul vagy, esetleg a repeta után is éhes maradsz. Elhitetik veled, hogy ezek tények amikkel nem vitatkozhatsz.
Na akkor képzeljük el mi történik az így szocializált emberekkel amikor bemennek egy olyan helyre ahol svédasztal van. Lehet, hogy Te mindig repetát kértél és megetted a hiányzók adagjait is. Lehet bármekkora feneketlen bendőd nem fogod tudni elfogyasztani a folyamatosan pótolt, mérhetetlen mennyiségű falatokat. Egy biztos, ha nem változtatsz a fogyasztási módszereden pórul jársz.
Eljön az idő és rájössz szabályokat kell hoznod. Mikor, mennyit és mit egyél. Ezeket a szabályokat neked kell meghoznod, hisz ha megint más hozza meg helyetted a nagy átlaggal számolva akkor megint nem lesz jó neked.
Mi a svédasztalt adjuk. Neked a dolgod az, hogy eldöntsd mit eszel. Kipróbálsz valami újat amit sose ettél eddig, vagy egy már jól ismert étellel próbálkozol majd mert érdekel más hogyan komponálta az ízeket. Azt senki nem várja el, hogy mindent felfalj. :D
A "mi" alatt ráadásul mindenkit értek aki részt vesz a kurzuson. Akár egy jó házibuliban itt folyamatosan jönnek az emberek és hozzá a saját készítésű sütiket, finom falatokat.
Legalábbis én így képzelem el. Szerinted ez járható út? Vagy eleve kudarcra ítéltetett?