Aki volt a II. Oktinfen, az hallott az Óbuda Egyetem MOTIVATE projektjéről. Mint jelenlegi hallgató (ha már mérnöktanár vagyok, legyek mesterszintű :) ) A projekt keretében már gyakorló tanárok (akik ugye a mesterképzésen részt véve éppen diákok) szakmai fórumokban vehettek részt, témát vethettek fel, reagálhattak egymás kérdéseire, stb. Nem sokkal az indulást követően felvetettem a fórumban, hogy tegyük személyesebbé a felületet, töltse ki mindenki a Moodleben a saját profillapját, töltsön fel képet, írjon pár sort magáról, stb. (én pl. kiraktam online könyvjelzőmet, blogom és twitterem címét is).
Ha megengeditek, bemásolnám ide (természetesen név nélkül) a reakciókat. Engem sajnos elkeserített.

Kíváncsi lennék a ti véleményetekre is, fontos e egyáltalán a személy, vagy egy álca mögött rejtőzve tartsuk magunkat.

(A Moodle fórum válasz, reakció szerkezetét megpróbálom felsorolás hierarchiával szimulálni. A saját reakcióimat félkövér betűtípussal jelölöm.)

• Kedves Kollégák! Nagyon jó ötlet, hogy rendelkezésünkre áll ez a fórum, mint egy nagyon egyszerű tudás és gondolatmegosztó felület. Ugyanakkor sajnos nagyon személytelen. Persze mindenkinek a maga dolga, de sokkal személyesebb és egymás felé nyitottabb tudna lenni a rendszer, ha mindenki feltöltene magáról egy képet a személyes adatlapján, írna magáról pár szót, esetleg kitöltené az érdeklődési körét. Szerintetek?
  • jogos... De itt szerintem itt fontosabb hogy milyen hozzászólást írsz... Ennek ellenére én töltöttem fel képet. Szinte mindenhova töltök.
    • Véleményem szerint egy fórumnak nincs "milyensége". Egy-egy gondolattal lehet egyet érteni, vagy pont ellenkezőleg. Így aztán végső soron minden hozzászólásból lehet tanulni, és minden hozzászólás a maga nemében értékes.
      • Köszönöm a hozzászólást, ez egy igen higgadt és értékes megállapítás, és szerintem ez a legfontosabb, hogy ne indulataink vezéreljenek...
    • Igen, de mindegy, hogy mi az amit ír valaki a fórumba. Ugyanis teljesen más érzése lesz az embernek, ha a leírtakhoz tud társítani egy személyt, és nem csak vigyorgó pofit. :D Másrészt, a kép azt is sugallja, hogy, íme, itt vagyok, én vagyok, és vállalom a véleményem. Név alapján egy levelező oktatáson, ahol közel sem vagyunk napi kapcsolatban, szerintem nagyon fontos, hogy legalább az internetes avatárunkat ismerjük :D Ez persze lehet a sárga arcocska is, de egy egyedi kép sokkal hatásosabb :D Mindezek mellett a személyesebbé tételt nem csak a fotó szintjén értettem. Egy-két sor magunkról, hogy kik vagyunk, mit csinálunk nagyon sokat segíthet, és rengeteg metainformációval szolgál a hozzászólások esetén.
      Pl. Az én, aki világ életemben az e-learning területén dolgoztam, és ugyan élő órákat is tartok, de az számomra csak hobbi (vagy inkább egy kis mellékes :D) szinten, amikor beírok egy osztálytermi órával kapcsolatos kérdéshez, akkor érezhető, hogy sokkal inkább elméleti síkon mozgóm, mint egy már több éve gyakorló tanár, míg ha online képzéssel kapcsolatos kérdésben "okoskodom", akkor talán nem is lesz szükség az idézőjelekre.
      A kimondott szavakhoz nagyon sokat hozzátesz az, hogy ki mondja. És nem a minősítés terén, hiszen nem értékesebb vagy értéktelenebb lesz a hozzászólása, hanem sokkal inkább teljesebb.
      Ugyanakkor, ez is egy képzési felület, ne feledjük, hiszen ismereteket (tudást) osztunk meg egymással. Tudást menedzselünk, tehát tudás-menedzselünk :D Márpedig a tanulási folyamat eredményességében nagyon fontos a szociális környezet :D Motiváltabban dolgozunk, motiváltabban tanulunk, motiváltabban tanítunk. Mert valójában itt is ezt csináljuk. Egymástól tanulunk, tehát egymást tanítjuk. És az egymásban benne értem tanárainkat is :D Remélem ők is tanulnak tőlünk :D
      • Kedves Jenő, én sem feltétlenül értek egyet azzal, hogy néhány infó személyesebbé tenné a kommunikációt. Azt pedig végképp, hogy úgy hitelesebb infókat közölnének a tagok. Szerintem is az információ tartalmára kellene inkább fókuszálni. Emellett sokan lehetnek akik nem rendelkeznek túl nagy tapasztalattal blogolás/fórumozás tekintetében, nemhogy képet/infókat töltsenek fel. Habár a XXI. században élünk és felsőfokú végzettséggel (fogunk) rendelkezni, ezek a képességek nem mindenkinek adottak. Ezzel persze nem szeretnék senkit sem minősíteni, csak nem vagyunk egyformák. Mellesleg én sem adtam meg képet/adatot magamról... :)Én azért nem tettem, mert nem érzem hogy jelentősége lenne. Lehet hogy emiatt a szemléletmód miatt alakult ki a személytelen kommunikáció ? :)
      • Kedves Jenő! Nem hiába írtam nagy Ő-t a végére hisz (ne értsd félre) tényleg képviseled a nagy Ő-t a sok-sok szürkeség mellet az elkötezettségeddel, a habitusoddal és gondolkodásmódoddal. Szerintem igazad van a vélemény felvállalásával, egy kijelentéseddel ellenben nem értek egyet. Szerintem édesminegy ki mondja az a legfontosabb mit mond. Ha belegondolsz a történelem során sok olyan embernek nem adtak a véleményére akit úgymond hiteltelenné tettek (lásd Galileit). Érzem én mit szeretnél mondani az illető nyomatékot adhat véleményének, de ez csak akkor igaz ha az hiteles is. Remélem ezzel kissé közelebb kerül a Te meg a kollegák által kifejtett vélemény. Mint mindig búcsuzom a jószándék tudatával egy igen eredményes hétvégét kívánva!
      • (Tóth Péter - az TMPK intézetigazgatója) Igen, "egymástól tanulunk, tehát egymást tanítjuk". Nos, ez a hálózati tanulás alapelve is. Véleményem szerint az internet révén nem csak az egyének szerveződnek hálózatba (social networking), hanem a non-formális és informális tanulás, egymás tanítása révén az ismeretek is. Ez pedig előmozdítja az egyének fejében a tudáshálózatok kiépülését. "tanítok másokat, miáltal az én tudásom is fejlődik, formálódik". Ajánlom figyelmükbe Barabási Albert László előadását a Mindentudás Egyetemén a hálózatok csodálatos világáról. http://www.mindentudas.hu/barabasialbertlaszlo/index.html
• Kedves Jenő! Bár én a XXI. század gyermek vagyok mosoly, de nem iagzán szoktam fórumozni, blogolni, és bár mindennapi életemnek szerves része az internet, de nem hiszem, hogy ez így személyes lenne.Ezen virtuális térben, mint a többiben is, úgy gondolom nem fontos a fizikai valóság, nem hiszem, hogy fontos lenne egy képet kirakni magamról, vagy írni egy két mondatot, mi is érdekel valójában. Nem hiszem, hogy a fent említett dolgok által valaki őszintébb lenne a fórumokban. Miért lenne? Azok akik olvasták a fórumban a hozzászólását talán számikérnék tőle az iskolában, vagy gyanakodva figyelnénk egymást mikor kaphatjuk rajta a másikat hazugságon? Lehet ez egy kis túlzás... Hát talán ezekért nem töltök fel képet, és információt.
  • Kedves kollégák! Elnézést kérek mindenkitől, de egy darabig úgy éreztem ez a fórumtopic teljesen felesleges.
    És itt nem a Jenő által felvetett ösztönző gondolatokra gondolok. Természetesen egy fórum elsődleges lényege a tartalom.A minőségi tartalom mindig számít, akármiről is legyen szó.
    Viszont egy fórum másik lényege véleményem szerint a közösségteremtés. A mai világ nem csak az információk társadalma, hanem inkább úgy mondanám, hogy az információközösségeké. A web2 korszakában, amikor végre elértünk ahhoz az időhöz, amikor nyílt információáramlásra motivál a társadalom, nem pedig, hogy magunk kincseként tartsuk számon a tudásunkat, szerintem a legfontosabb dolog az lenne, ha egy összetartó és megosztó közösséget tudnánk létrehozni. Csak, hogy ne húzzam az időt felesleges kifejtésekkel, nekem ez az blogbejegyzés szimpatikus erről a témáról, bár főként egy wiki bevezetésének nehézségeit írja le, de benne van a lényeg:
    http://kisvilag.blogspot.com/2007/09/lenyz-fekvse-egy-vllalatnl.html Tehát szerintem egy remek kis eszköz, a közösségteremtés egyik első lépése, hogy felválaljuk magunkat és információkat közöljünk magunkról másoknak. Ebbe beletartozik akár a blogunk címe, kedvenc oldalaink, tevékenységünk és igen, az is, hogy valamilyen képet felteszünk, ami úgy érezzük kifejez minket. Véleményem szerint ezt az egész fórumot valami hasonló célból hozták létre, vagyis közösségkovácsolás céljából és személy szerint nagyon örülnék, ha a félév, vagy év zárása után is megmaradna a kapcsolat és továbbra is számíthatnánk egymás véleményére és szakmai tudására, információira. Nekem például szimpatikus a magyar Moodle közösség is, ILIAS-nak például még nem alakult ilyen összeforrt egysége, tudomásom szerint. Ezért szerintem fontosabb lenne inkább pozitívan, gyakorlatiasabban hozzáálni a kérdéshez, és még további javaslatokat tenni erre az alapvető törekvésre. Például, ha valakinek van blogja, szerintem bátran azt is nyilvánossá teheti.
    Illetve vannak olyan közösségalkozó site-ok ahova regisztrálva mind a személyes presztízsnek jót tehetünk személyi szakmai információinkkal, mind pedig közösséget alkothatunk, és növelhetjük társaink és magunk hatékonyságát.
    Szeretnélek megkérdezni titeket, hogy érdemes-e hosszú távra alapozva egy ilyen felületen is elindítani a párbeszédet, vagy nem? Ha igen, akkor javaslatokat szeretnék kérni (én is utánanézek még, ha ez többeket érdekel)
  • Szervusz! Véleményem szerint egy virtuális térbe helyezett tartalom mindaddig virtuális marad, amíg fizikai létből nem manifesztálunk bele valamit. Tehát onnantól lesz igazán átültethető, hogy van mihez (kihez) kötni.
    Természetesen az őszinteség terén nem kell ennyire szélsőséges szinten gondolkodni. Viszont sokkal hatásosabb és gyorsabban átjön a tartalom, ha van kihez kötni. Gondoljunk csak az óráinkra. Minek megyünk mi tanárok be? Rakjunk ki papírmassét rajta nagy sárga vigyorgó fejjel, és egy magnóval. A magnót az óracsengő működteti. Becsöngetnek és a magnó elkezdi játszani a mondanivalót. Természetesen az elhangzó tartalom teljes mértékben hasznos és teljes. Vajon jó ez így?
    Ugyanakkor ahogyan lentebb írva vagyon, tanulóközösség és információs közösség vagyunk. Nem azt mondtam, hogy mindenki blogoljon, csak tudjuk ki a másik, legyen személyesebb.
    Feleségem távoktatásra jár egy másik intézményben. Ott is Moodle rendszert használnak. Ott kötelezték a tanulókat, hogy töltsenek fel magukról képet és írjanak pár sort magukról.
    Ugyanakkor az érdeklődési kör mező például azért jó, ha kitöltjük, mert cimkeként működik. Azaz összegyűjti az azonos érdeklődési körbe tartozó személyeket.

Személy szerint én úgy érzem, a tanárokból a fenti esetben diák lett. És sajnos kijött az a távolság, az a félelem, az sok negatív érzés a másik oldal felé, ami a mai oktatás jellemzője. Azaz a tanulás-tanítás folyamatában a tanár nem a diákkal együtt vesz részt, hanem a tanár tanít, a diák tanul.